A Ritmust az Univerzum folyamatos tágulása, majd önmagába való visszazuhanása diktálja.
Aztán megint tágulni kezd és ez a folyamat örökké tart. Mindebből egyenesen következik, hogy senki és semmi nem tud és nem is akar ugyanaz maradni az idők végtelenségéig, mint ami valaha, egykoron volt.
Minden, amit ebből megtanulhatunk, az csupán annyi, hogy ne legyenek elvárásaink. Hiszen ki akarná minden egyes hibáját vagy tévedését újra meg újra átélni? Örökké.
Azt tanácsolnám, hogy próbáljuk meg most jól csinálni, mert nem lesz több alkalom… ????????