Csillagászatilag is beköszöntött a nyár, képzeletben most egy olasz kisváros fenyőerdejében vagyunk, ott ünnepeljük a napfordulót egy speciális rituálé keretein belül.
Alig százan lehetnek, családias a hangulat, mindenki ismeri egymást. A színpad körüli tűzzsonglőrök műsorával indul Radice szertartása. A résztvevők már az első fejezetnél érzik, megbízhatnak a vezetőjükben, bátran átadhatják a testük és szellemük feletti irányítást az elkövetkező másfél órára. Az év legrövidebb éjszakája most végtelen hosszúnak tűnik, a meghívottak olyan témákon keresztül kapcsolódnak egymáshoz, mint az asztronómia, a miszticizmus és a filozófia. Nem könnyű kérdések ezek, sokan a tábortűz köré ülnek és együtt próbálják megfejteni azt, amit a tudósok évszázadokon keresztül sem tudtak.
A ceremónia második felére két újabb pap érkezik, Indacoruna és Gromo tanításával egyrecsak tisztul a kép, a képzelt sötétség hamarosan eloszlik és a felkelő nap világossága győzedelmeskedik.
Az élet olyan, mint a zene. A végtelen mostban élünk, és amikor zenét hallgatunk, nem a múltat és nem is a jövőt hallgatjuk, hanem egy kiterjesztett jelent.
Alan Watts